Rendezte: Umberto Lenzi, olasz horrorfilm
Umberto Lenzinek a Dawn of the Dead által elindított zombihullámot meglovagoló zseniális mesterműve baljós, és igen szuggesztív városképekkel indít, melyeket nem kevésbé hatásos zene fest alá. Hogy is lehetne ez másképp, hiszen olasz filmről beszélünk.
A főcím után aztán kétszemélyes forgatócsoport érkezik a város repterére, hogy interjút készítsenek egy bizonyos Hagenbeck professzorral, egy nemrégiben történt nukleáris baleset kapcsán. A riporter szerepében nem más, mint...
De nem ő, hanem a több mint 200 filmben szereplő névrokona, aki bizonyára nagy hatással volt Tarantino úrra.
 |
| Hogy mi? |
A kifutópályára aztán jelzés nélküli gép érkezik, melyet azon nyomban körül is vesznek a fegyveres erők. Feszült pillanatok következnek, az izgalom a tetőfokára hág, mígnem aztán kinyílik a gép ajtaja, melyben megjelenik a professzor, némileg rossz állapotban, hiszen szegény zombivá lett. A gép többi utasával egyetemben. Megkezdődik a mészárlás, az őrület, a hisztéria, a kétségbeesés, a móka és a kacagás.
Van itt kérem minden! A reptéri aprítás csak a kezdet. A zombik a főhősünk munkahelyéül szolgáló televízió stúdiójába törnek be és tesznek rendet táncos lányok és fiúk között. Ebben a jelentben a rendező hódol beteges mellfétisének, melyet később a Cannibal Ferox hírhedt jelenetében is megvillant. Konkrétan egy emlő lemetéléséről van szó. Apropó! Ezek az élőhalottak megelőzték korukat, nemhogy eszközöket használnak, némelyikük egyenesen mesterlövész, és még vezetni is tudnak. Mindemellett futnak, mint a mérgezett egér. Húztad a szádat, vagy éppen megleptek a Dawn rimék futóbajnokai, vagy Romero egyre okosabb hullái a Land of the Dead-ben? Ugyan már! Csizmaországban ezt már rég megcsinálták.
A stúdióbeli akció után aztán hősünk kezébe veszi az irányítást és megpróbál elmenekülni kedvesével a megszállt városból, de közben azért megállnak kávézni, és felrobbantani a kocsijukat egy benzinkútnál. (Nem viccelek.) De sebaj, magukhoz vesznek némi piát és folytatják útjukat gyalog. Ezzel párhuzamosan fut egy nem kevésbé komolytalan militarista szál is. Az ezredes kihirdeti a szükségállapotot, mivel a kormány nem akarja a pánik elkerülése érdekében. Vagy valami ilyesmi. Hiszen a szükségállapot ténye ijesztőbb, mint a várost ellepő őrjöngő zombik.
A filmben két meglepő és váratlan fordulat is helyet kapott.
A másik nagy fordulat pedig egyenesen az úgynevezett mindfuck movie-k táborába emeli ezt az alkotást, szinte földbe döngöl. Én meg csak azt nem értem, hogy ezután az amúgy igen élelmes olasz filmesek miért nem küldték újra moziba a filmet Nightmare City 2 címmel is.
Lenzi hülyesége egy igazán komoly horrorfilm is lehetett volna, ha mondjuk kap egy rendes forgatókönyvet, illetve ha a színészek jól játszanak. Ezek a dolgok itt hiányoznak, így kapunk másfél órányi bűnös élvezetet, ami a trashfilmek rajongói számára kihagyhatatlan.
