Rendezte: Joe D’Amato, olasz horror
Aristide Massaccessi, azaz D’Amato, aki az imdb szerint, vagy 70 féle néven jelenik meg filmjeinek stáblistáján, már gyermekkorától kezdve filmes környezetben mozgolódott, mondhatni az anyatejjel szívta magába a filmművészetet. Na persze. Amato mindig ahhoz nyúlt, amiben éppen pénzt látott. Így lehet az, hogy életének utolsó éveit kizárólag olcsó pornófilmek forgatásával töltötte, melyek közül az utolsót 2002-ben, azaz halála után három évvel mutatták be. De rendező urunk méltán vívta ki az „Evil Ed Wood” becenevet olyan a horror zsánerhez tartozó és kultikusnak mondható darabokkal, mint a Man Eater, a kvázi folytatása, az Absurd, vagy éppen a tárgyalt alkotás.
Frank állatok preparálásával tölti unalmas óráit, s közben minden bizonnyal nagyon szomorú, hiszen szeretett kedvese, egy kórházi ágyon agonizál. Kisvártatva be is adja a kulcsot, ami nem a véletlen műve, mert mi, kitüntetett helyzetben lévő nézők, Frankkel ellentétben láthatjuk, ahogy Iris, a srác házvezetőnője nyilvánvaló szándéktól vezérelve, egy voodoo papnő segítségével segít a lánynak a túlvilágra jutásban. Mielőtt azonban Anna (így hívják a lányt) kilehelné az utolsót, egy igen megindító jelenetben közli szerelmével, hogy halála előtt, még utoljára szeretkezni akar vele. Aztán csak egy csókra futja, és távozik az élők sorából. Porhüvelye azonban nem nyugodhat sokáig a föld alatt, mert Frank a temetést követő éjszaka kiássa, illetve előtte a ravatalozásnál bead neki valami injekciót, s ennek szemtanúja is akad, a temetkezési vállalkozó személyében. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy az injekciós, majd a rá következő kihantolós jelenetnél, nekem valamiért a Hullajó című romantikus komédia jutott eszembe. Nem tartom kizártnak, hogy Peter Jackson kedveli ezt a filmet…) Frank aztán frissen kiásott szerelmével hazamegy, hogy ott a testet szépen kipreparálhassa. Ez meg is történik, és mi a metódus minden fő mozzanatát láthatjuk.
Miközben Frank a csajon munkálkodik, észre veszi őt a hippi lány, aki beszállt a furgonjába, miközben ő ásott. Mondjuk az, hogy miért nem dobja ki egyszerűen a kocsiból, ahelyett, hogy haza vinné, nem tiszta, logikailag tehát ez a film sincs mindig a toppon, ám így is sokkal összeszedettebb, mint az Absurd és társa. A csaj csúnya véget ér… Frank, mielőtt megölné, egy fogóval kitépkedi a körmeit, aztán a házvezetőnővel közösen feloldják egy kád savban. Igazi gore áradat.
Innentől aztán egyre kuszább, és nyugtalanítóbb lesz minden. Frank megígéri Irisnak, hogy feleségül veszi, közben a kitömött barátnője ott fekszik az ágyában. Időközben összefut, (szó szerint) egy lánnyal, akinek kimegy a bokája, ezért hazaviszi, hogy ellássa a sérülést, ezt a csaj úgy hálálja meg, hogy elmegy a sráccal dugni. Persze észreveszi az ágyban fekvő preparált Annát, így az aktus nem tart túl sokáig. A dolgok tehát csak bonyolódnak, bonyolódnak, mígnem végül beállít Anna testvére, meg a temetkezési vállalkozó is.
Van itt kérem minden, mint a búcsúban. Egy kis voodoo, nekrofília, kannibalizmus, szadizmus és mindez naturalista módon ábrázolva. A preparálós rész üt. A savban feloldós jelenet még inkább. A soundtrack a Goblin zenekar műve, így arra sem lehet panasz. Az operatőri munka is tetszetős, és ez is Amato érdeme. Vannak furcsa dolgok, logikai buktatók, mint például a stoppos hippi, vagy a végkifejlet, amit én kissé zavarosnak éreztem, ám összességében azt lehet mondani, hogy az európai horrorfilmek után érdeklődők számára ajánlott a film megtekintése.
